Timár község

Adatok

Régió: Észak-Alföld
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Kistérség: Tiszavasvári kistérség
Lakosság: 1451 fő
Terület: 21.82 km²
Népsűrűség: 66,5 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 42

Fekvése

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Hajdú megyéből átnyúló Hajdúhát kistérség része, a Tisza-folyó mellett, közel Rakamaz városhoz.

Története

A település nevét már 1067-ben említik az oklevelek, mint a Szabolcsi vár-hoz tartozó birtokot, és a várat kiszolgáló tímárok lakhelyét. nevét ekkor még Vense ként írták. Későbbi neve is bizonyára egykori lakóinak tímár foglalkozásából ered.

A falu a Tatárjárás alatt valószínűleg elpusztult, mert 1245-ben már csak pusztának nevezik. IV. Véla király a tatárjárás után a Gutkeled nemzetség-ből származó István comes-nak adta.

1347-ben földesurai a Báthoriak voltak, majd Bethlen István, később a Rákócziak, II. Rákóczi György, és II. Rákóczi Ferenc birtoka lett, egészen a Szatmári békéig, és az Ecsedi uradalom része volt.

A Szatmári béke után a kincstáré lett, mely az 1700-as évek végefelé római katolikus, és görög katolikus rutén telepesekkel népesítette be a falut.

1800-ban egy nagy tűzvészben a falu majdnem teljessen leégett, de hamarossan újraépült.

A település kincstár tulajdonában maradt egészen 1848-ig, a jobbágyfelszabadítás-ig.

Régi helynevei közül a XX. század elején jegyezték fel: Luka-hát, Péterke-oldal, Godolya, Aranyos, Sváb-út, Csorka, Megyesi-dűlő, és Vaskapu homok nevét.

Tímár határába olvadt, mára már eltünt település volt: Erkete (Erekcse), melyet egy XV. századi oklevél említ, mint Tímárral szomszédos települést, de a Dl. 1367. évi oklevele Vécse nevű települést is említ Tímár szomszédjaként.

Nevezetességek

Görög katolikus templom - 1795-ben épült.

Források

Leleszi Országos llt.
Anjou Okmánytár
Diplomatikai levéltár
Borovszky Samu: Szabolcs vármegye

Következő községek

További községek